vegyes élet, vita mixta (lat.): a keresztény élet tökéletességére törekvők olyan életformája, amelyben mind az aktív, mind a szemlélődő élet feladataival és kötelességeivel, erényeivel és gyakorlataival foglalkoznak. Ez az életforma mintegy össze akarja gyűjteni mindkét életforma érdemét Jézus Krisztus példáját követve, aki Istennel személyes egységben élte meg a szemlélődés tökéletességét és vitte véghez megváltó munkájának ap. küldetését. – A Krisztus előtti aktív élet csupán társad. munkát jelentett tekintet nélkül az élet lelki, erkölcsi tökéletességére. A szemlélődő élet is a fil., a szellemi élet igazságaival való törődést jelentette a ker. lelkiség mélyebb tartalma nélkül. A Krisztus előtti fogalmak megtűrhettek egy közbenső élet, vita media, egy ~ fogalmát. A fejlődés a ker. élet újfajta tökéletesség-fogalmával lépett be. A ker. gondolatvilág a különböző életformákat a ker. →belső élet termfölötti alapjaira építi és annak különböző megvalósítási módja alapján különbözteti meg az aktív és a szemlélődő életmódot. Egyikben is, másikban is a ker. élet tökéletességéről van szó. Kizárólagos módon egyiket sem lehet megvalósítani. Az aktív élet alapjában kegyelemből fölépülő élet, s a szemlélődő élet is föltétlenül rászorul az élet fönnmaradásához tartozó emberi szükségletek és gondok tevékenységére. Az imádsággal is telített aktív életet és a különböző teendők végzésével szükségképpen terhelt szemlélődő életet még az sem különbözteti meg egymástól, hogy milyen sok időt tölt el valaki a különböző teendők végzésével, hanem inkább az, hogy egy élet sajátos célját határozottan a tevékenység v. a szemlélődés alkotja-e. – Már a kk-ban is, de még jobban a trienti zsin. után ~nek, vita mixtának nevezték azoknak a szerz-eknek az életét, akik a szemlélődés mellett a lelkek javára az ap. munkát is vállalták; szemlélődő életnek azokét, akik csak a szemlélődéssel foglalkoztak és szerz-házukból csak kivételes esetben léptek ki a világba, hogy az embereknek szükségükben az ap. tevékenység segítségét nyújtsák; aktív életet élőknek pedig azokat a szerz-eket, akik rendszeresen és általában a felebarát testi szükségleteinek enyhítésén fáradoztak. Napjaink Egyh-a minden szerz. közösség számára jelentős időt és munkát ír elő az imádság és a szemlélődés végzésére. Így a) azok a szerz-ek, akik egyedül az Istenre irányuló élet tevékenységét végzik és életük fenntartásán s Isten dicséretén kívül más munkát nem végeznek, szemlélődő életet élnek; b) a betegápolással, szegények, aggok gondozásával stb. foglalkozó szerz-ek élete ~; c) azok a szerz-ek pedig, akik lelkük szemlélődésének gyümölcseit másoknak átadják, akiknél a felebarát lelki segítése valóban szemlélődésük gyümölcse, helyesebben ap. életet élőknek mondhatók. P.F.M.

Chautard, J. B.: Az apostolkodás lelke. Rákospalota, 1932. – Joly, R.: Le theme philosophique des genres de vie dans l'antiquité classique. Bruxelles, 1956. – Maritain, J. és R.: Liturgie et contemplation. Paris, 1959. – Sanson, H.: Leben mit Gott in der Welt. Freiburg i. B., 1961.